Nyíracsád története
Legújabb kutatások szerint (lásd: Nyíracsád története és néprajza 2001.)
Nyíracsád első hivatalos említése az Anjou oklevéltárban történt - ACHAD alakban.
Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy falunk ezeréves település, amit bizonyít a
község határában 1977-ben feltárt avar kori temető, valamint egy 1936-ban
feltárt honfoglalás kori lovas sír, és az abban talált két hajfonatkorong,
amelyekről megállapítható, hogy keleti, magunkkal hozott örökségünk darabjai.
/Déri Múzeum/ Az, hogy Nyíracsád a X-XII. században keletkezett magyar falu,
névtani elemzéssel is bebizonyítható. A Nyíracsád elnevezés csak a XIX.sz.-ban
terjedt el, jelezvén tájbeli hovatartozását, a Nyírséget. Az ACSA személynév
a honfoglaló magyarság körében elterjedt személynév volt (jelentése: rokon, atyafi).
Valószínű tehát, hogy az Acsád helységnév személynévből alakult ki.
A település Árpád-kori (ma már műemlék) templomát valószínűleg már a tatárok
felgyújtották az 1241-es tatárjáráskor. Szerencsére a templom, ha megrongálódott is,
el nem pusztult, sőt a török, labanc támadások ellenére - ha esetenként rossz,
sőt romos állapotban is - az évszázadok folyamán folyamatosan állt és fennmaradt.
A falu királyi várbirtok volt, majd a Guthkeled nemzetség tulajdonába került a környék.
A Guthkeledek őseinek osztozásaikor tűnik fel a két legkorábbi említése /1312, 1338/
településünknek. /Német Péter: A középkori Szabolcs megye települései 1997/.
A török időben a falu többször is elpusztult, a veszély idejére elnéptelenedett,
majd újratelepült. A község legnagyobb birtokosai a XVII. századtól 1945-ig a Vécsey bárók,
akik több épületet emeltek, melyek közül néhány még ma is
funkcionál /Vécsey kúria XVHI .sz. vége, római katolikus templom 1933.,
zsidó templom 1872/. Elődeink az elmúlt évezred során többször újjáépítették Acsádot,
Nyíracsádot, jelképe ennek a ma is működő Árpád kori református műemlék templom,
mely a XX. sz. végére ismételten megújult.
Nyíracsád névjegye:
Irányítószám: 4262 |